Tudtad, hogy létezik székely Micimackó – pontosabban: Misimackó –, és székely Hófehérke, azaz: Hófehérnépecske? Hogy a Bibliát is elkezdték székelyre fordítani? És hogy a góbék micsoda félelmetes levében üzentek hadat a kínaiaknak? Orbán János Dénes székely tájnyelvi szavakkal fűszerezett prózája a végletekig karikírozza a székely virtus mítoszát. Másfél száz oldalnyi tömény röhögés, nemcsak a szövegen, hanem Csillag István vidám illusztrációin is.
„Az országotokat felperzseljük, a koponyáitokból hegyet rakunk, s akkora bühnagy fenyőt tűzünk a tetejibe, hogy az egész velág láthassa, hogy jár, aki csúfolkodni merészel a székellyel. Annak a hegyibe fogunk téged legutoljára, a saját béleddel felakasztani. Dögöljetek, nyuvadjatok meg nyomban, ha nem teszitek, jön a bicskánk s a kínhalál. Véres üdvözlettel: a székely lófők.”
(A gölöncséri székelyek levele a kínai lófőnek)
