Rosmersholm: nagy tervek, nagy álmok, elveszített hitek, elvesztegetett lehetőségek otthonos helyszíne. A polgári világrend alkonya, a szabadságvágy és a reményvesztett boldogságkeresés metaforája Henrik Ibsen drámájából átfogalmazva jelenkorunkba. Térey János új kötetének verseiben, kisprózáiban élesen érzékelhetjük a személyes és a történelmi emlékek, az egyéni és a társadalmi neurózisok sokféle regiszterben visszhangzó lenyomatait. Az életműben kimunkált karakterológia és tájmitológia visszaköszön a meglett férfikor verseiben: Debrecen és környéke, budapesti utcák, házak és történeteik, balatoni nyarak, vagy éppen világvárosok évezredes múltjukkal. Tájak - ember formálta mélyrétegekkel. Személyesség és hideg malícia, alanyiság és fanyar iróniától sem idegenkedő közérzeti líra között vibrál a versekben megszólaló költői hang, tekintetét kíméletlen pontossággal szegezve egy "elfüggönyözött ország" kulisszái mögé. A Nagy tervekkel jöttem Rosmersholmba kötetkompozícióját a szerző állította össze. Megjelenését már nem érhette meg.
