Ha nem én lennék én, valahogy így kezdeném a bemutatást: "Az újságíróként, rádiósként, ismeretterjesztő könyvek szerzőjeként ismert Szunyogh Szabolcs első verseskötetét tartja kezében az olvasó, mégsem nevezhetjük pályakezdő költőnek, mert..." És itt elakadnék. Miért is? Csakugyan nem vagyok pályakezdő, 69 évesen az ember belevághat új dolgokba, de új pályát már nem kezd. Megpróbáltam elmondani néhány fontos és erős mondatot: magamról, a korról, a szerelemről, Istenről, haragról, szomorúságról és vágyakról, úgy, hogy megérintse a szíveket is. Nem akartam sem próféta, sem dalnok lenni. Komolyan akartam beszélni, olyan embereknek, akiket komolyan veszek. Nem könnyű szövegek, kicsit fájnak is, őszinték, és azt hiszem, szépek.