Az ​elmúlt évszázadban sok új adattal gyarapodott a nemzetközi szkítakutatás. Orosz és nyugati régészek hatalmas, gazdag kurgánokat tártak fel Ázsia szívében, a Tarim-medencében pedig a kínaiak különleges múmiákra leltek, de a mezopotámiai térségből, valamint a Fekete-tenger környékéről is gazdag aranykincs látott napvilágot. Számunkra az a legfontosabb, hogy a felbecsülhetetlen értékű szkíta kincsekben a mi régi hitvilágunk és népmesekincsünk köszön vissza. A keleti, így az ukrán, orosz, török, kazak, azerbajdzsán, mongol, stb. kutatók pedig elkezdték feltárni az ősi szkíta-hun népköltészet és hagyomány legkorábbi rétegét. Szerencsére sok kutató kezét nem kötötte meg a XIX. században futószalagon gyártott nyelvészeti elmélet (indoeurópai vagy éppen a finnugor), így a keleti tudósok büszkén vállalják rokonságukat a sumérokkal, de az Indus-völgyi civilizációt létrehozó dravidákkal is. Jelen kötetben csak mozaikszerűen villantom fel az elmúlt néhány év legújabb régészeti és történeti felfedezéseit, a keleti kutatók műveit, rámutatok a magyar őstörténet néhány fontos kérdésére, a magyarság ősi, kaukázusi szkíta és hun kapcsolatára. A könyvből az is kiderül, hogy a mi ősi civilizációnk kisugárzott az antik görög és mezopotámiai hitvilágra.