Az ember, aki majdnem belehalt, amikor a barcelonai világbajnokságról hazazavarták. Az edző, aki Gyurta Dánielből nevelt olimpiai aranyérmest, mégis Darnyi Tamás után kapja az életjáradékot. A mester, aki a hírhedt módszereiről ismert Széchy Tamás jobbkeze volt, de akit az úszópápa szintén terrorizált. Széles Sándor önéletrajzi könyvében brutális őszinteséggel vall az uszodai világról, verbális megszégyenítésről, pofonokról, verésről, nevelésről. Elmondja, ki az az úszóbajnok, akit szerinte emberi méltóságában aláztak porig, és melyik az a klasszis, aki nem kapott igazi esélyt arra, hogy a csúcsra jusson. Azt állítja, sokan megpróbálták megakadályozni, hogy elkezdje a munkát Gyurta Dániellel, mert buzinak, gyerekverőnek állították be, de végül az úszó szülei megadták neki az esélyt. Élt vele. Nem tagadja, nem veti meg az alkoholt, viszont ha dolgozni kell, edzéstervet írni, akkor előveszi a kockás füzetet, felveszi az órát, és indul a világszínvonalú munka. Ha viszont leszázalékolják, azt nem éli túl.
