Egy olyan intézmény, amilyen 1957-től, az újraindulástól a Korunk volt (és talán maradt), és amelyet az egyes számú közellenségek közt tartott számon baloldali múltja ellenére a kommunista Románia titkosszolgálata, bőségesen kínált lehetőséget a Szekuritáté figyelmére; nem csoda hát, ha a szerkesztőségi tagokra és az adminisztrációban dolgozókra kiszámolt besúgói arány az átlagosnál (mi volt az átlag?) jóval magasabb volt, érzéseink vagy éppen tudomásunk (sejtéseink) szerint. 2014-re már jóval többről, mint gyanakvásról van szó.
