1937-38 fordulóján Széchenyi Zsigmond Indiába vezetett vadászexpedíciót. A háború előtti utolsó útján még teljes fényükben láthatta meghívóinak, a maharadzsáknak pompázatos udvarait, mesés gazdagságát. Találkozott persze a zsúfolt nagyvárosok elképesztő nyomorával is. Idegennek találta Indiát, kiismerhetetlennek. De szenvedélyesen meg akarta ismerni. A Nahar nem véletlenül az egyik legolvasottabb könyve: vadásznapló és útleírás, hiteles korrajz és krónika. Bár a fényűző vadásztáborokból folyton visszavágyott szeretett Afrikájának tábortüzei mellé, útja sikeres volt: gyönyörű trófeákkal tért haza. A magyar olvasók több generációja pedig az ő élményei alapján ismerte meg Indiát. Széchenyi Zsigmond: Nahar - Indiai Utinapló Könyv
