A legnagyobb francia regényírók egyike egy házasság történetét meséli el A nők iskolájá-ban a megismerkedés pillanatától kezdve, a jegyesség boldog hónapjain majd a fokozatos kiábrándulás évein át az asszony haláláig. Gide műve két szempontból is kiemelkedik a modern házasság-regények sorából. Egyrészt az írót, a hagyományos vonalvezetéssel ellentétben nem a szerelem kikristályosodása érdekli, hanem az a folyamat, mely a világot rózsaszínben látó szenvedélytől a teljes kiábrándulásig vezet. Másrészt a regény formabontó elbeszélésmódjával igazi csemegét kínál a szokatlanra áhítozó olvasónak. Ugyanazokat az eseményeket először az asszony, majd a férfi szemszögéből követhetjük nyomon, s végül két teljesen elütő képet kapunk kettőjük házasságáról. Ha van regény, amely elgondolkoztatja és állásfoglalásra készteti az olvasót, akkor A nők iskolája ilyen: egyesek Évelin-nel együtt fogják vallani, hogy a férj képmutató és önző teremtés, mások Robert érvelése alapján az asszony elhidegülését a környezet romboló hatásának fogják tulajdonítani, és a férfi mellé állnak. Az 1947-ben Nobel-díjjal kitüntetett André Gide a francia irodalom igazi fenegyerekének számít. Társadalmi konvenciókkal szembeszegülő, pályája végéig egy autonóm irodalmi életért küzdő személyiség volt, akit lángoló küldetéstudat vezérelt végig kalandos életén. A realista ábrázolásmóddal és a hagyományos regényszerkezettel leszámoló író művei már a posztmodern irodalmat vetítették előre, s nem véletlenül avatták szerzőjüket a világirodalom egyik klasszikus gondolkodójává.