A Föld minden pontján szimbolikus formába öntötték egyetemes elképzeléseiket az emberek. Így minden kultúrában megtalálható az négy alapelem szimbóluma – tűz, víz, föld és levegő. Ezek az elemek azután egyre több emberi tulajdonsággal ruházódtak fel, majd hangulatokat is kifejeztek, végül istenek és istennők alakjában jelentek meg. Számos szimbólum olyan szorosan összefonódott egy istenséggel vagy egy kultusz tárgyával, hogy lassan maguk a szimbólumok váltak a tisztelet tárgyává. Az idők folyamán az istenek száma egyre nőtt, és az eredeti szimbólumok háttérbe szorultak. Olyan ismertetőjegyekké váltak, amelyek elválaszthatatlanul hozzátartoztak egy-egy isten öltözékéhez vagy általános megjelenéséhez. Így fejlődött tovább az istenek képe, mégis szorosan összefonódott eredeti megjelenésükkel. Az ősi társadalmakban ezek a szimbolikus tulajdonságok mindenki által ismertek és közérthetőek voltak. De az idők folyamán ezen jelentések nagyobb része lassan elhalványult, és a régi szimbólumok értelmezése mai szemszögből rendkívül nehéz. Hétköznapjainkban a szimbólumok hasznos információforrások. Szinte nem is tudatosan értelmezzük őket. Főképp a vallás területén használtak mindig is olyan szimbólumokat, amelyek különösen akkor voltak igen hasznosak, ha az emberek nem tudtak olvasni. És elődeink valóban kivételes képességekkel rendelkeztek, ha a szimbólumok értelmezéséről volt szó. A szimbólumok számunkra is épp olyan fontosak, mint a szavak – gyorsan felismerhetőek, és nincsenek nyelvi korlátaik.