Részlet az Előszóból Nincs nagyobb kihívás, mint tárgyilagos krónikát írni jelentős eseményekről, amelyeket az ember személyesen is átélt. Eleve nem könnyű elfogulatlannak maradni az 1956-os magyar forradalommal kapcsolatban - elvégre afféle modern Dávid és Góliát-történetről van szó, azzal az eltéréssel, hogy itt Góliát diadalmaskodott -, úgy pedig különösen nehéz, hogy jómagam is részt vettem benne, jelen voltam a legnagyobb pillanataiban. Annyit biztosan én is elmondhatok, mint Sieyés abbé , aki a kérdésre, hogy mit csinált a francia forradalomban, így válaszolt: "je l'ai survécu" (túléltem). Ennél azonban többről van szó: tanúja voltam szinte emberfeletti bátorságnak, gyalázatos politikai árulásnak és a polgári lakosság elleni féktelen katonai fellépésnek, amelyben a 20. század annyira bővelkedett, és amely szemlátomást a 21. század első éveiben sem ért még véget. Nem kétséges, hogy 1956 októberében "forradalom" zajlott le, de a forradalom hamarosan átalakult valami mássá: háborúvá. . ... Sokáig haboztam, a saját nézőpontomból írjam-e meg a forradalom történetét, de úgy éreztem, hogy az események javára válik, ha szemtanú idézi fel őket. Igyekeztem megőrizni az egyensúlyt történetírás és visszaemlékezés között; ügyeltem arra, nehogy "személyes beszámolót" írjak, hiszen magától értetődően nem voltam jelen a forradalom minden mozzanatánál, és alapvetően csak megfigyelőként vettem részt Budapesten az 1956-os utcai eseményekben. Mások nálam sokkal nagyobb kockázatot vállaltak, komolyabb árat fizetettek. Ezt a könyvet az ő emléküknek ajánlom. Mindvégig igyekeztem a lehető legpontosabban, szenzációhajhászás nélkül feljegyezni a történéseket és mozgatórugóikat. Budapesti tartózkodásom idején az én magánéletemben is sok minden történt, ám erről nem kívánok itt beszámolni - ez a könyv a magyar forradalomról, nem pedig rólam szól. "Fényképezőgép vagyok - írta Christopher Isherwood  a náci hatalomátvétel előtt Berlinben töltött éveiről -, nyitott rekesszel, teljesen passzív, felvételeket készítek, nem gondolkodom. Egyszer majd mindezt előhívom, gondosan lemásolom, fixálom." Én is így voltam, s vagyok is ezzel. Fényképezőgép voltam. Felvételeket készítettem bizonyos jelenetekről, rögzítettem őket az emlékezetemben, akár egy harci tudósító fekete-fehér felvételeit, és most mindezt előhívtam, hogy éreztessem, milyen volt a forradalom, megmutassam, mit jelentett a helyszínen lenni, amikor a történelem és a politika az utcán formálódott. TARTALOMJEGYZÉK Előszó 1. A cseréplábú bálvány 2. Magyarország: mítosz és valóság 3. Magyarország és a hidegháború 4. Szalámipolitika Látogatás a Fal mögött 5. "Talpra magyar!" 6. "Sokáig éljen a szabad, demokratikus és független Magyarország!" Utazás a forradalomba 7. Istenek alkonya a Dunán 8. A sok harcot megért város 9. "Rabok tovább nem leszünk!" Köszönetnyilvánítások Bibliográfia Jegyzetek        (Fordította: Pető Márk)