Mindannyiunknak szu¨kse'ge van megbocsa'jta'sra. Arra, hogy megbocsa'ssunk, e's arra is, hogy neku¨nk megbo­csa'ssanak. Mindegy, hogy egy konfliktusban „kinek van igaza”, a harag, a neheztele's, a megba'ntottsa'g e'ppu'gy elszigetel min­ket egyma'sto'l, mint a sze'gyen e's a bu?ntudat. A megbocsa'jta's az egyetlen u'tja annak, hogy felszabadi'tsuk lelku¨nket a gyu?lo¨l­ko¨de's e's az o¨nmarcangola's hatalma alo'l, e's hogy a ko¨zo¨ny e's ta'volsa'gtarta's a'larca'ba dermedt szi'vu¨nket felmelegi'tsu¨k. Etto?l pedig nemcsak mi gyo'gyulunk, hanem „ellense'gu¨nk” is. I'gy ja'rul hozza' a legkisebb emberi konfliktusban szu¨leto? meg­bocsa'jta's is az ege'sz vila'g a'talakula'sa'hoz.Desmond Tutu, a be'ke­-Nobel-­di'jas de'l­-afrikai e'rsek egyike azoknak, akik a leg­hitelesebben besze'lhetnek a megbocsa'jta'sro'l: kulcssze­repet ja'tszott abban, hogy a De'l­-Afrikai Ko¨zta'rsasa'g­ban az apartheid (a fekete'k elnyoma'sa a fehe'r kisebbse'g a'ltal az e'let minden teru¨lete'n) megszu¨ntete'sekor De'l-­Afrika a bu¨ntete's, a ve'ronta's e's a bosszu' helyett a megbocsa'jta's, a gyo'na's e's az e'rdekegyeztete's u'tja'ra le'pett. Tutu 1995­-ben mondott le e'rseki sze'ke'ro?l e's azo'ta a valla'sok ko¨zti bara'tsa'g e's a ta'rsadalmi a'talakula's egyik emblematikus alakja. Ebben a ko¨nyvben la'nya'val, a lelke'sz e's tani'to' Mpho Tutuval karo¨ltve i'rja le a megbocsa'jta's ada'sa'nak e's elfogada'sa'nak ne'gyállomásos folyamata't. Minden állomás megte'tele't szeme'lyes to¨rte'neteikkel e's gyakorlatias tana'csaikkal segi'tik, megmutatva, hogy a meg­bocsa'jta's lehetse'ges.