A kötet válogatás Kertész Ákosnak a Könyvhétben megjelent tárcáiból, publicisztikai írásaiból. Az írások tartalma változatos, tükrözik Kertész Ákos személyiségét, mindennapi életét, a külvilág ingereire adott válaszait, és mindegyikben felfedezhetjük Kertész Ákos erkölcsi tartásának és megingathatatlan humanizmusának lenyomatát. Az íróról: Kertész Ákos (Budapest, 1932) író, filmdramaturg. 1950-ben érettségizett. Karosszérialakatos lett az Ikarusz Karosszéria- és Járműgyárban, 1954-től az V. sz. Állami Autójavító Vállalatnál. 1961-1966 közt állami ösztöndíjas magyar-népművelés szakos egyetemi hallgató volt. 1966-ban filmdramaturg lett a Mafilmnél. 1972-ben, 1984-ben és 1992-ben József Attila-díjat, 1990-ben Az Év Könyve jutalmat, 1991-ben a Művészeti Alap irodalmi díját kapta, 2006-ban a Táncsics Alapítvány Életmű-díját, 2008-ban a Kossuth-díjat kapta. Kertész Ákos nem tartozik és sohasem tartozott egyetlen irodalmi klikkhez sem. Kimozdíthatatlan a tengelyéből, saját morális értékrendjéből, ezért egyetlen sorát sem kell szégyellnie, mindig úgy dolgozott, hogy nyugodtan nézhessen a tükörbe. Kiskamaszként élte végig a második világháborút, a nácizmust, a holokausztot és Budapest ostromát. Aki tizenkét évesen rajta van a halállistán, és csak az ő leleményén, önállóságán, igazolvány hamisító tudásán és kézügyességén múlik, hogy a hóhérai nem találnak rá, és aki több hullát látott, mint amennyi futball labdát más gyerek, az elég érett kölyökké válik tizenhárom éves korára, a fölszabadulása idejére. Bár erről az időről, 1944-45-röl csak egy regénye született, mégis ez az élmény határozta meg egész írói szemléletét: igazságérzetét, konok ragaszkodását a demokráciához, empátiáját és szolidaritását az üldözöttek, elnyomottak iránt; toleranciáját és az erőszaktól való undorát, alapvető rasszizmus ellenességét, ami nem csak az antiszemitizmus elítéléséig terjed.