A Pulitzer-emlékdíjas Seres László harmadik publicisztikakötete. A szerző egyike a mai magyar média azon kisszámú képviselőinek, akik megmaradtak független értelmiséginek, és nem bértollnokként keresik kenyerüket. Egyedi nyelvezetet, egyedi politikai hangot képvisel a magyar újságírásban. A több részre (hazai, külföldi vonatkozású, civil, illetve médiatémájú, valamint szabadságpárti, elméletibb írások) tagolt kötet írásai olyan radikális-szabadelvű nézeteknek adnak hangot, amelyek – sokszor nyilván vitát is provokálva – mindenképpen elgondolkodtatóak, véleményformáló hatásúak.
A hazai politikai és médiaviszonyok között unikumnak számít az a morálisan megindokolt individualizmus, az egyén és a piac szabadsága melletti elkötelezettség, amelyet Seres László közel két évtizede képvisel a magyar sajtóban. E kötet is azt mutatja, hogy bár főbb témái (belpolitikában a hazai bal- és jobboldal etatizmusa, az elit álszentsége, a valódi reformoktól való ódzkodás, a rasszista és más szélsőséges nézetek térnyerése; külpolitikában az Egyesült Államok melletti kiállás, a közel-keleti helyzet figyelemmel kísérése, a militáns iszlám és a terrorizmus kihívása stb.) szerteágazóak, kritikája következetes, elvszerű, nem nélkülözve az ironikus nyelvezetet.
Best of Seres: az értelmiség kettős mércéjéről, Gyurcsányról, Molotov-koktélokról, Farkasházyról, egészségügyről, pánikról és profitról, zsidózásról, Magyar Gárdáról, vörös csillagról, Szabó Istvánról, iszlamistákról és a Big Mac-ről, amerikai neokonokról, Kádár sírjáról, Havas Henrikről, zebrákról és konditermekről