A kisvárosban játszódó történet - ez a ,,hit és vallás kérdéseit fölvető nagy detektívregény" (Babits Mihály) - egy bűncselekmény köré épül, az elkerülhetetlen katasztrófa komor hangulata uralja és a menekvés, találkozások és tévelygések rejtélyes hálója teszi lebilincselően izgalmassá. A Karamazov családot szétfeszítő erők, apa és fiúk szembefordulásai az önpusztító sodródásban a legnagyobb rossztól a legnagyobb jóig lengenek ki, és vagy az aláhullást eredményezik, vagy, ritkábban, a gyalázatból a fényességbe törekvéshez adnak új erőt. A főszereplők a ,,karamazovizmus" egy-egy szólamaként küzdenek előttünk, és finoman fölépített belső vívódásuk révén felejthetetlenül élőek: a gyilkosság áldozata, a gonosz vén bohóc apa, Fjodor Karamazov; a négy fiú: Dmitrij, a féktelen ösztönember, akiben mégis mély törekvés él a jóra, és akinek a bűnt fölvállalva jár a megváltás lehetősége; Ivan, a ,,mindent szabad"-ig jutó kétségbeesett gondolkodó (A nagy inkvizítor-jelenet szerzője), aki lázadó eszméivel mostohatestvérében kiváltja a gyilkosságot, és ez a sötét homály felőrli; a jóindulatú Aljosa, a tervben maradt regényfolyam leendő főhőse, aki küldetését most a hitben találja meg, a legújabb nemzedék, a gyermekek felé közvetítve azt; végül Szmergyakov, a szolga tettes, aki utóbb belehal bűntudatába. Vagy az imádott nők, Kátya és Grusenyka: kiszámíthatatlan önkeresésükben hol boldogságot nyújtanak, önfeláldozóak, hol aljasul elárulnak. És egy másik oldalon Aljosa mestere, Zoszima sztarec, a megértő szerzetes, akinek példázatos élettörténetére és tanításaira Dosztojevszkij külön fejezetet szentelt.
