Mészöly Miklós életművének kiadása a szerző által elkészített terv szerint folyik. A kisregény újabb darabja, azoknak a műveknek, melyekből összerakható a szerző dunántúli mitológiája. Bővérű epika, proust-i emlékezéstechnikával, sok, kitűnően egyénített szereplővel, magyar sorsokkal. „A régi olvasói kedv… Dickensnél, mondjuk… Micsoda öröm töltötte el az embert, ha a fejezetek élén egy címet látott és nagyjából sejtette, hogy mi is fog történni a már ismerős figurákkal. Újabban – megint – nagyon fölmelegítik a szívemet ezek a régi dolgok. De visszanyúlni hozzájuk csak szervesen – gyökeresen másképp – lehet. Például lóg a falon egy realista kép. Csupán abban különbözik minden realista képtől, hogy az egész – mondjuk – baltól öt centit ferde. Hát ez a ferdítés, ez az öt centi – ez a pokolian nehéz. Mi nem csoda, mert ez az öt centi vagyok én, vagyunk mi, a mi századunk.” (Részlet egy interjúból)