A kötet Krúdy Gyula irodalmi életművét nem elsősorban az azt alkotó szövegek vizsgálata, "elemzése" irányából közelíti meg. Sokkal inkább azt a széles körű kulturális hatást igyekszik megragadni, melyet a Krúdy-szövegek az időközben kultikus rangúvá emelkedő szerzői alakkal együtt gyakoroltak az elmúlt évszázadban. E megközelítés egyik alapvetése, hogy az irodalmi művek tágan értett utóéletét átszövi a szerzőhöz, mint kulturális-társadalmi alakhoz kapcsolható közösségi tudás.

A kötet központi fogalma a kultusz: az irodalmi életművek széles körű társadalmi használatának komplexitását igyekszik megragadni, mintegy megelőlegezve annak magasztaló, értékállító jellegét is. A hosszú távon fennmaradni képes, az irodalmi kánon(ok)ban meghatározó életműveknek ugyanis nem csupán az a jellemzőjük, hogy sokan ismerik, olvassák őket, hanem az is, hogy az értelmező közösség számára hivatkozási alapként, fontos értékek megtestesítőjeként is működnek.

Bár a Krúdy-életmű (és a hozzá kapcsolódó irodalomtudományos kutatás) jelenkori tetszhalott állapota akár aggodalomra is okot adhatna, maguk a szövegek mit sem veszítettek frissességükből, nyelvi erejükből, összetett hatásrendszerükből. Abban a korban, amikor a szépirodalom hagyományos médiumának, a könyvnek a szerepe újradefiniálódik, különösen érdekes a kapcsolat olyan szövegvilágokkal, amelyek az irodalom adaptációs folyamataiban (újraírás, átdolgozás, megfilmesítés) természetüknél fogva korlátozottan vehetnek részt.