"A felvilágosodás korabeli felvilágosulatlan tömegek gondolatvilága, úgy tűnik, véglegesen elveszett" - ezzel a megállapítással kezdi történeti barangolásait Robert Darnton, a 18. századi francia kultúrhistória egyik legtekintélyesebb kutatója. Írásai azonban cáfolják a véglegességet, tanulmányaiban éppen arra tesz kísérletet, hogy közelebb kerüljünk ehhez az időben távoli világhoz, és amennyire lehetséges, megértsük az akkori emberek gondolatait, viselkedését, társas viszonyait. Mit hámozhatunk ki a három-négyszáz évvel ezelőtt született népmesékből, miért szólnak ezek a történetek vérfertőzésről, gyilkosságról, emberevésről és egyéb szörnyűségekről? Mi vicces volt abban, hogy néhány suhanc macskákat mészárolt halomra egy nyomdászműhelyben, 1762-ben? Ki volt valójában Jacques Pierre Brissot, a Gironde egyik vezetője? Besúgó, forradalmár esetleg a kettő egyszerre? Első pillantásra meghökkentő események, tekervényes életutak bontakoznak ki Darnton dolgozataiból. A könyv második része az ancien régime tiltott irodalmáról szól, arról, hogy mit olvastak szívesen a franciák a forradalmat megelőző évtizedekben, kik voltak a szerzők és a terjesztők, vagy éppen milyen hatást váltott ki a közönségből, ha a firkászok az uralkodó pár hálószobatitkain csámcsogtak. A magyar gyűjtemény két angol nyelvű kötet tanulmányai közül válogatott, ebből kettő, a "Lúdanyó meséi" és "A nagy macskamészárlás" már megjelent magyarul.