Tartsd meg a titkát!



Védd meg őt!



1940 NOVEMBERÉBEN HITLER BOMBÁI HATALMAS PUSZTÍTÁST VÉGEZNEK COVENTRYBEN. EGY PORIG ROMBOLT HÁZ DÜLEDEZŐ FALAI KÖZÖTT MINDÖSSZE EGYETLEN TÚLÉLŐT TALÁLNAK.



Miután a németek bombái szinte a földdel tették egyenlővé az angliai Coventryt, a hatéves Rose Sherbourne hirtelen egészen magára marad. A cornwalli gazda lánya, Elenor veszi a szárnyai alá, aki tudja, hogy csak úgy védheti meg a kislányt, ha maguk mögött hagyják a várost. Új életet kezdenek a tanyán, és a pusztító háború árnyékában nap mint nap harcot vívnak a túlélésért.



Elenor azonban hamarosan rájön, hogy nemcsak Hitler támadásai nehezítik meg a mindennapjaikat, de súlyos titkok lappanganak Rose körül. Hű barátok és áskálódó ellenségek veszik körül, és a halálos veszedelem közepette csak egyetlen emberhez, a jóképű kanadai pilótához fordulhat segítségért. Mindent el kell követniük, hogy a titok örökre rejtve maradjon…







„A legizgalmasabb, legszebb könyv, ami az utóbbi időben a kezembe került!”



- Netgalley



„Lebilincselő történet a második világháború éveiből. Letehetetlen könyv, egyszerűen nem lehet abbahagyni!” - Goodreads





IDÉZETEK A KÖNYVBŐL:



„A holdfényben fürdő törmelékek között egy férfi támolygott, és egy nőt szólongatott. A homlokán tátongó sebből vér ömlött az arcára. Rose az utca túlsó oldala felé pillantott – legalábbis régebben az volt –, de most semmi mást nem látott, csak lángokban álló és üszkös romokat. Egy felfordult bádogkádban egy nő ült, és a karjában tartott, petyhüdt rongybabának tűnő testet rázva hangosan üvöltött, könyörgött, hogy újra életre keljen.”



„Elenor csak nézte, ahogy a levél és a boríték a földre hull erőtlen kezéből. Képtelen volt elviselni egy újabb veszteséget. Jacksonra bízta a szívét, és a férfi darabokra törte, ráadásul egy Valentin-napi levélben. Legszívesebben üvöltött volna fájdalmában, de legyűrte a feltörni készülő kiáltást.”



„Egy képeslap is érkezett, csak egyetlen titokzatos szó állt rajta: Coventry. Elenor a London feliratú cetli mellé tette, melyet korábban a konyhában talált. Az volt az érzése, hogy Fritz még mindig képes volt megtalálni a módját, hogy fenyegesse. Nem volt benne biztos, mihez is kezdjen, úgyhogy inkább titokban tartotta a leveleket. De minduntalan emlékeztették arra, mennyire sebezhető.”



„Elenor felszegte az állát, és egyenesen a férfi arcába nézett. Azonnal tudta, hogy elveszett. Meleg barna szempár nézett vissza rá, és hófehér fogsora széles mosoly mögül kandikált ki. Elenor képtelen volt ellenállni neki, és visszamosolygott rá… Több volt, mint egy jóképű fiatalember, Elenor szemében ő testesítette meg a tökéletes férfit. Maga volt a megtestesült kísértés.”