Az ifjú orosz trónörökös beleszeret egy német nagyhercegnőbe; nem vágyik másra, csakis arra, hogy vele élhessen békében, nyugalomban, szeretetben. Érzelmei viszonzásra találnak - összeházasodnak. Közben meghal a trónörökös apja, az erős kezű cár. Az új uralkodó, aki a legszívesebben a feleségének és a gyermekeinek élne, nem alkalmas a kormányzásra. A birodalom hanyatlásnak indul; a nép elégedetlen, megjelennek az új eszmék képviselői: felüti a fejét a szocializmus és a kommunizmus. A házaspárnak négy leánya és egy fia születik. Alekszej cárevics, aki az apja, II. Miklós cár után trónra kerülhet, magában hordozza a hibás gént, amelyet dédanyja, Viktória királynő terjesztett szét népes családjukban. A kisfiú vérzékenységben szenved. A gyermekeiért élő-haló cári pár mindent és bármit megtesz annak érdekében, hogy enyhítsenek Alekszej szenvedésein, és biztosítsák számára a majdani uralkodás lehetőségét. Mindent és bármit… Akár arra is képesek, hogy közel eresszenek magukhoz egy szibériai parasztot, akit egyesek sarlatánnak, mások szent embernek, megint mások idegen hatalmak ügynökének tartanak. Miközben a cár - eleget téve családi és szövetségesi kötelezettségeinek - belevezeti Oroszországot az I. világháborúba, a hátországban Alekszandra cárné egyre inkább Raszputyin befolyása alá kerül. A rossz, de legalábbis megkérdőjelezhető döntések hátterében többnyire ez a furcsa ember áll - az ember, aki olyasmire képes, amire senki más: valóban segít a beteg trónörökösön. Talán örökre titok marad, milyen kapcsolatban állt a birodalmat tévútra térítő Raszputyin, valamint a Svájcban a szocialista forradalmat tervezgető Lenin a császári Németországgal: eszközök voltak csupán, amellyel a németek a félelmetes orosz sereget kívánták megfékezni, amellyel a cári Oroszországot akarták térdre kényszeríteni? Az azonban egyértelmű: ha Alekszej cárevics nem vérzékeny, a cári családnak nincs szüksége Raszputyinra, és ha a monarchia nem lett volna idejétmúlt rendszer, Lenin és társai sem kerülhettek volna előtérbe. A véletlenek furcsa összjátékának, vagy talán egy körmönfont, ravasz, éveken át előkészített terv sikerének köszönhetően a régi idolok porba hullottak, a rendszer megbukott, és a "nép akaratát" zászlójukra tűző önjelölt vezérek könyörtelen és végleges megoldást választva megszüntették a veszélyt, amelyet a cári család jelenthetett volna vörös rémuralmukra. A Pulitzer-díjas szerző, Robert K. Massie eredetileg személyes okokból kezdte tanulmányozni Alekszej cárevics életét (az ő fia is vérzékenységben szenvedett), ám ezen a vonalon haladva fokozatosan megismerte, kibontotta, éveken keresztül kutatta a Romanovok történetét. Munkájának eredménye ez az egész világon sikeres könyv, amely az 1971-es, két Oscar-díjjal kitüntetett Miklós és Alekszandra című film forgatókönyvének alapjául szolgált. "Valódi, emberközeli dráma." - Saturday Review "Megindító, izgalmas történet… A dokumentumokkal alátámasztott mű nem pusztán azokra a jelentős eseményekre koncentrál, amelyeknek az utolsó Romanovok szereplői voltak: a családot, az őket sújtó átkot is bemutatja… Helyenként bizarr, máskor melodramatikus sztori." - Newsweek "Bámulatos, élethű, színes és világos. Mr. Massie biztos kézzel vezeti a szálakat, együttérzéssel, megértéssel, emberi oldalról mutatja be a világra oly nagy hatást gyakorló eseményeket… A szemünk előtt formálódik a történelem." - The New York Times "Emberi, végtelenül emberi… Miklós és Alekszandra hibáit és erényeit is megismerhetjük… Időnként olyan érzésünk támadhat, mintha egy romantikus történetet olvasnánk." - Newsday "Csodálatos és bensőséges képek… Nemcsak a fő karakterek, de az egész korszak elevenné és megismerhetővé válik." - Harper's Bazaar