„Az ébresztőórát hajnali ötre állítottam be, hogy legyen elég időm fejben még egyszer végigvenni a műtétet. Úgy vizualizálom az egyes lépéseket, miként a korábban említett táncos a koreográfiában előírt tánclépéseket: itt jobb lábbal elrugaszkodik, ott egy csalafinta fordulat után a színpad megfelelő részén kell leérkeznie, ezen a ponton pedig úgy kell emelnie a karját, hogy a partnerét is meg tudja tartani – mindezt a megfelelő légzéstechnikával párosítva, minden ütem minden mozdulatát fejben tartva. Ez a folyamat minden bonyolultabb műtét előtt automatikusan beindul nálam, bizonyos szintű feszültséggel jár, ami még erősebb koncentrációt eredményez, ami hasonlít a táncosok lelkiállapotához előadás vagy a sportolókéhoz fontos versenyek előtt.”

A világhírű, magyar származású agysebész különleges eseteiről és a műtő mindennapjairól mesél, lenyűgöző betekintést nyújtva az idegsebészek életébe – és az emberi agyba.

Dr. Peter Vajkoczy professzor a berlini Charité kórház Idegsebészeti Klinikáját vezeti. Három osztályon közel száz beteget látnak el egyszerre, ő pedig csapatával gyakran napi öt-hat műtétet is végez – leggyakoribb esetei a sztrók, az agydaganat, a bypass-műtét és a gerincoszlop különböző megbetegedései. Ezek a műtétek mind szellemileg, mind fizikailag megterhelők, rendkívül hosszúra nyúlhatnak, és nagyon bonyolultak. Az elkötelezettség, a gondosság és a szakmai kiválóság ellenére sem koronázza mindig siker a sebészek munkáját, ilyenkor fennáll a veszély, hogy a páciens súlyos fogyatékossággal ébred fel, vagy legrosszabb esetben túl sem éli az operációt.

Dr. Vajkoczy megnyerő őszinteséggel mesél arról, hogyan tervezik meg és hajtják végre a legnehezebb műtéteket, mi motiválja őt, mit érez akkor, ha kudarcot vall – és milyen, amikor minden a terv szerint alakul.