Amikor a szerző, Gősi Erika örökbe fogadta Milát, a keverék kutyát, naivan azt hitte, hogy a menhelyi kutyákkal járó szerződésnek a természetes tartozéka a kutya rajongása, szobatisztasága, engedelmessége és a fegyelmezett szociális viselkedése, a fénylő, egészséges szőrzetről nem is beszélve… Erika tévedett. Mila buzgón rágta a perzsaszőnyeget, a nappali a személyes vécéje lett, s, ha azt mondták neki: gyere, ő vagy a hátára hemperedett, vagy elment a másik irányba. A mennydörgés és a tűzijátékok hatására esztelen pánikba esett, és más kutyák látványától üvöltő rém lett belőle, ráadásul foltokban hullott a szőre, és bűzt árasztott. De Erika felvette a kesztyűt Mila szörnyű múltjával, az eredmény: egy boldog kutya-gazdi kapcsolat.
Erika beleásta magát a kutyapszichológiába, a kutatások ellentmondásaiba, az állatorvosoktól az állatképzőkig végigjárta a megpróbáltatások rögös ösvényét, amelyről egy csodálatos művet alkotott. A Mila könyve a kutyatartás és kutyaképzés „kézikönyve”, de a több száz oldalon elénk tárt anyag ennél sokkal több. Melyik kutyának, melyik képzés segít, melyik fajta milyen gazdihoz illik, és hogyan lehet a különböző fajtákból kihozni a legtöbbet, úgy, hogy a kutya és a gazdája is boldog legyen? Milyen összetételű a jó táp, és melyik okozhat szőrhullást, és vajon a dominancia és a falkaelmélet hátterében milyen kutatások állnak, és ezek mennyire állják meg a helyüket, amikor egy pszichésen sérült kutyán kell segíteni…
A könyvben a számos kutatásról olvasva képzett kutyatartókká válunk, és Erika saját tapasztalatain alapuló anekdotáival könnyedén habzsoljuk az információkat.
A farkastól a szuperkutyáig oldalain ott van minden, ami több tízezer évből egy könyvnyi anyagba belefér. Az is, hogy hogyan deríthetjük ki, milyen kutyafajta génje váltja ki kutyánknál az ásásra, a házőrzésre, a játékosságra vagy éppen a vadászatra való hajlamot.
Ez a tudás aztán a kutyájával való örömteli harmónia felé vezeti az olvasót.
