Karcsú Könyvek - Pontos történetek
A Karcsú Könyvek kisregényei elég tömörek ahhoz, hogy beleférnek az erre a célra tervezett szilfid kötetekbe. Belecsúsztathatók retikülbe, zsebbe, autóstáskába, és erőfeszítés nélkül tarthatja őket a legkisebb női kéz is, nemcsak otthon, hanem vonaton, autóbuszon, villamoson, strandon, repülőn, de akár sorban állás idején is. A vastagkönyvfóbiában szenvedő olvasók minden bizonnyal örülnek nekik. A rövidebb terjedelem fokozott pontossággal párosul, ezekből a szövegekből a szerző mindent kihúzott, amit emberileg és művészileg lehetségesnek ítélt, s kifejezik mindazt az értéket és örömöt, amivel a korszerű próza kedveskedhet a befogadóinak.
A sorozatban megjelent:
Ötvenhét lépés (2022)
Palackposta (2022)
Visz a vonat (2023)
Teendők halálom után (2023)
Részlet:
Nem is vagy meglepve (Palikám), hogy itt a Lina néni?
Vera apja a legépelt sorokra függesztette a tekintetét, miért kérded? Hogyhogy miért, hát ő az a Lina néni, tudod, meséltem már, az apám nővére! Vera apja óvatos mozdulatot tett a kezével, igen-igen, örülni kell, hogy ezt is megértük! - eltűnődött, mit gondolsz, Palikám, megjönnek akkor az én... az enyémek is? Hát... reménykedjünk.
Mire visszatértek a hallba, a dohányzóasztalon már ott gőzölgött a kávé, abban a vékony falú üvegedénykében, melyet Palikám szeretett a két tenyere közé szorítani, amikor már kiürült, de őrizte még a forró fekete emlékét. Vera apja fészkelődött a kanapén, a kávét egyhajtóra kortyolta föl, Lina nénihez fordult: hallom, most tetszett megérkezni! Az asszony kelletlenül bólintott, igen, a nagynénje vagyok ennek a gyereknek. Tudom, tudom, de azt akarnám kérdezni, hogy annak idején nem tetszett-e véletlenül találkozni az én szüleimmel, mert bár ez nem egészen biztos, de a hírek szerint ők is... őket is oda vitték, doktor Szűcs Oszkár és doktor Szűcs Oszkárné, Veszprémből.
Melyik táborban voltak (Lina néni)? Hát Auschwitzban! - Vera apja tompított hangon ejtette ki a rémes nevet, akár egy obszcén vicc csattanóját. Több tábor volt Auschwitzban, mondta az asszony elutasítón. Sajnos (Vera apja) bővebbet nem tudok, ez is csak kézen-közön jutott el hozzám, évekkel később... mindenkit elvittek rajtam kívül, engemet bújtattak Pesten a sportköri társaim, tudniillik atlétizáltam, avégett kerültem a fővárosba, akartam jelentkezni a jogi karra, de akkor már volt a numerusz klauzusz, csak a háború után lehetett... negyvenhatban jöttem vissza Oroszországból, a vicc kedvéért éppen negyvenhat kilósan, képzelheti... - rágyújtott. No de hagyjuk ezeket a témákat, remélem, amúgy jól tetszik lenni, értve ezalatt az egészséget!
Lina néni nevetgélt, kért egy cigarettát, pöfékeltek. Ő viszont pécsi, mesélte, szeretne leutazni, megnézni, mi a helyzet ottan, annyi sok év után. Vera apja rögtön fölajánlkozott sofőrül és kisérőül, erre Palikám is ajánlkozott, leviszi ő Lina nénit szívesen, ha ráér az ügy a hétvégéig, vitatkoztak egy darabig, hogy Vera apjának Skodáján vagy Palikámék Ladáján menjenek. Julcsi átkiabált a szobájából, hogy ő még nem is járt Pécsen. Abban maradtatok, fölkerekedtek valamennyien. Kis kirándulás, kis kiruccanás, jobb, mint bármi más, nem vitás! - dalolta Vera apja.
Holnap be kéne vásárolnunk a Corvinban, mondta Vera, Lina néninek biztosan szüksége van erre-arra. Az asszony bólogatott. Vera kíváncsi lett volna, honnét szerezte azt a ruhát, amiben jött. Lina néni blúza, szoknyája és tűsarkú cipője, ha nem is volt a legutóbbi divat szerinti, illett korához és korunkhoz egyaránt. Vette? Kapta? Az úton? Más poggyásza, úgy látszik, nincsen. Jobb nem bolygatni. Majd elmondja, ha kedve tartja.
