Bármerre nézünk, mindenhol csak irigyeket, örök optimistákat, egyszóval idiótákat látunk. Idegesítenek és fárasztanak a munkahelyünkön, a szabadidőnkben, az interneten és a politikában. Hogyan válnak ezek az emberek olyanokká, amilyenek, és mik a legfőbb jellemzőik? Milyen típusai vannak az idiótáknak? És hogyan viselkedjünk velük szemben?
Claudia Hochbrunn sok humorral és csípős megjegyzésekkel elemzi az egyes személyiségtípusokat, és megmutatja, hogy tudunk némi odafigyeléssel, kis türelemmel és néhány kisebb-nagyobb kommunikációs trükkel boldogulni velük.

Részlet a könyvből:
Az irigy
Az irigyeknek csak egy céljuk van: el akarják rontani mások örömét valami olyan dologgal kapcsolatban, amelyet ők maguk nem kaphatnak meg. De ha az adott dolgot így vagy úgy mégis meg tudják szerezni, azt azért nagyon tudják élvezni.

Az ilyen irigy személyek tehát igazi megalkuvók, valódi szélkakasok. Mindennek lehordják azt, amit nem tudnak saját erőből elérni, a legnagyobb sikerük pedig, ha képesek annyira leszólni valamit mások előtt, hogy azoknak még a kedvük is elmegy mindentől.

A társadalmunk tele van ilyen irigy alakokkal. Egyes irigy nőszemélyek például simán elmagyarázzák a barátnőjüknek, hogy kész csőd az aktuális barátja, hogy azután ők maguk szedjék fel a kirúgott pasast.
A politikában gyakran a kisebb - és koalíciós partnernek gyakran felajánlkozó - pártokban találkozhatunk ezekkel a jellemvonásokkal. Ha pedig úgy alakul a helyzet, hogy a párt nem éri el a célját, akkor olyan frappáns szlogenekkel bolondítják a választóközönséget, mint hogy jobb nem kormányozni, mint rosszul kormányozni.

Az irigy munkatársakkal is csínján kell bánni, mivel hajlamosak mindent szántszándékkal csak azért lefitymálni, hogy abból előnyt kovácsoljanak maguknak. Ha tehát egy kollégának volt egy kiváló javaslata, amely végül a folyamatos fanyalgás hatására a szemétkosárban kötött ki, akkor egy irigy alak nem átallja azt később a saját ötleteként előadni, ha az alkalom úgy hozza.

A különféle online portálokon az ilyen emberek nagyon élvezik, hogy a névtelenség mögé bújva jól leszólhatnak olyan dolgokat, amelyeket egyébként meg sem engedhetnének maguknak. Valószínűleg miattuk van az, hogy bizonyos online szolgáltatóknál csak olyan személyek oszthatnak meg értékelést, akikről biztosan tudják, hogy tényleg vásároltak is náluk. Az irigy alakok a földbe is döngölhetnek valamit, de akár áradozó kommenteket is képesek írni, ha rendesen megfizetik őket. És a fizetségnek nem is kell mindig anyagi természetűnek lennie, néha sokkal értékesebbek azok a szívességek, amelyekkel valaki tartozik nekik.

Amíg tehát a fancsali pofák teljes meggyőződéssel csinálják, amit csinálnak, és jól meg is szenvedik a saját viselkedésüket, addig az irigyek a legsunyibb alakok közé tartoznak, akik csak a saját érdekeiket nézik, és nem nagyon ismernek gátlásokat.