Néha egy egész közösség kell, hogy egy összetört szív begyógyuljon...
Mila hetekig szerelmes volt Theóba, aki hiú reményeket ébresztett benne, ám végül kiderült, hogy a férfinak menyasszonya van. Milában egy világ omlik össze. Nem marad más hátra, muszáj elmenekülnie - és az interneten talált hirdetés, miszerint egy skóciai házra kell vigyázni, épp kapóra jön. Fogja hát magát, és elutazik az álmos skóciai falucskába, Applemore-ba. A falu lakói eleinte bizalmatlanok az új jövevénnyel szemben, de végül Mila sütőművészete, valamint zseniális ötlete, hogy az általa sütött kenyeret csellóórára, ropogós almára vagy a kocsmában ingyen sörre cserélje, utat nyit a helybeliek szívéhez. És amikor hirtelen betoppan a jóképű Finley, váratlanul ismét nagyot dobban Mila szíve.
Pauline Mai eddig megjelent regényei:
Levendulakék boldogság
Az élet napsárga
Részlet a könyvből:
- Mila, üdv!
Sötét, reszelős hang szólt a vonalban. Egy hang, amelyet azon a bizonyos estén olyan vonzónak találtam, hogy a hirtelen támadt izgalomtól máris felállt minden szőrszál a tarkómon.
- Theo? - kérdeztem teljesen elképedve, automatikusan visszahúzva a kezem az egérről. A szívem olyan hevesen vert, hogy meggyőződésem volt, hogy a vonal másik végén is hallani.
- Szia, igen. Remélem, nem zavarlak?
- Nem, egyáltalán. - Gyorsan körülnéztem, nem közeledik-e egy vendég, de az előcsarnok teljesen kihalt volt.
- Akkor jó. - Egy pillanatra csend lett, mintha egyikünk sem tudná igazán, hogyan tovább. Aztán Theo szólalt meg először: - Igazából csak azt akartam kérdezni, hogy lenne-e kedved valamikor meginni egy kávét. Csak úgy, tudod. Nagyon élveztem a múltkori beszélgetésünket, és gondoltam, talán folytathatnánk.
Az ajkamba haraptam. Legszívesebben hangos ujjongásban törtem volna ki, nagyokat ugrálva. Újra látni akar engem! Vagyis nem csalt a megérzésem. Aztán a hirtelen támadt lelkesedésemet keserű kételyek váltották fel: szabad-e ezt nekem, vagy jobb lenne, ha inkább nem, hisz tudtam jól, hogy menyasszonya van. És hogy ennyire nyilvánvaló lenne, hogy belezúgtam? De, szólt ekkor egy belső hang megnyugtatóan, az is lehet, hogy Leon információi már egyáltalán nem is aktuálisak, és Theo szakított a menyasszonyával. Ebben az esetben életem legnagyobb esélyét szalasztanám el... És ezzel máris újra eluralkodott rajtam az eufória.
- Persze, szívesen - válaszoltam olyan hűvösen, ahogy csak tudtam. - Mikor lenne jó neked?
- Esetleg holnap délután, vagy dolgoznod kell?
- Holnap tényleg sokáig dolgozom, de mit szólnál a holnaputánhoz?
- Tökéletes. Én minden napomat a sötét szobámban töltöm, szóval nekem gyakorlatilag bármikor jó.
Magamban mosolyogtam.
- Van kedved elém jönni a szállodához? Aztán kereshetnénk egy kávézót itt az óvárosban. Háromkor?
- Megbeszélve. Nagyon jó, örülök, Mila.
Ahogy a nevem kiejtette, az kisebbfajta boldogsághullámokat váltott ki belőlem.
- Én is. Nagyon. Akkor holnapután találkozunk.
Amint letettem a telefont, nem bírtam tovább magamban tartani a feltörő bizsergést , egyszerűen muszáj volt engednem a késztetésnek, hogy fel-le ugráljak örömömben.
- Ez valami délutáni torna, vagy a következő zsákolómaratonodra készülsz? - Összerezzentem a hátam mögül érkező hangtól. Fiona volt az.
Diadalittasan vigyorogtam rá.
- Találd ki, ki hívott!
