A képregény bemutatja a velencei Marco Polo kalandos utazását Kubiláj kán birodalmának fővárosába. Őt tartják minden idők legnagyobb utazójának. Jelentősége abban rejlik, hogy ő az egyik az első, aki részletesen és színesen számol be utazásáról.
Az évszázadok során újra és újra megerősítést nyert: csak azon utazók emléke marad fenn az utókor számára, akik nagy mesélők is egyben. Ennek azonban vagy egy hátulütője is, a történet túlságosan rendkívüli és fordulatokban bővelkedő volt ahhoz, hogy hihető legyen. Inkább egy szép kalandregényre hasonlított, mintsem hiteles úti beszámolóra. Így a híres Polo talán csak egy nagy mesélő, egy soha meg nem valósult utazás gazdag képzeletvilágú kitalálója?
Ez a vita ma még korántsem ért véget. Szakértők, történészek és utazók csapnak össze a tudomány csatamezőjén, levéltári dokumentumokat és a földrajzi valóságot hívva segítségül, hogy megállapítsák: valóban megtette-e Polo az utazását. A szakértők egyik csoportja bizonyítékokat mutat fel arról, hogy hazudott, míg mások arról, hogy valóban a saját élményeit mesélte el.
A képregény szerzője sokáig maga is a kételkedők táborához tartozott, megkérdőjelezte a felfedező utazásának valóságalapját, ma mégis úgy gondolja, Polo megérdemli helyét a világ nagy felfedezői között. Rendkívüli események nem ritkák a felfedezés történetében. A kamasz Marco Polo kereskedőként indult útnak Velencéből, megfigyelői tehetsége és kíváncsisága azonban felfedezővé tette. És ha mégsem tette meg az utat? Végső soron ez nem is számít. Beszámolója több tucat expedíciót inspirált. Még ma is gyakori, hogy „Polo nyomdokain” indulnak útnak... Mindez felhívhatja a figyelmünket arra, hogy a felfedezés gyakran ezzel kezdődik: egy képzeletbeli világgal, melyet magunknak teremtünk, és a vágyunkkal, hogy elérjük azt.
