Nincs olyan kezdő zongorista, aki a hangszerrel való ismerkedése során ne találkozott volna az Anna Magdalena Bach 1725-ös kottafüzetéből származó G-dúr menüettel.
A nagy zeneszerző, Johann Sebastian Bach második feleségének neve főként kottafüzeteinek, valamint annak köszönhetően maradt fenn, hogy kulcsfigurája volt a zeneszerző népes családjának – négy mostohagyereket és tizenhárom saját gyereket nevelt. A szerző, David Yearsley azonban most új nézőpontból tekint hősnőjére, Anna Magdalenára: életét immár nem csupán a gondos családanya és a férjének mindig biztos családi hátteret nyújtó szerető feleség pozíciójából szemléli.
A Cornell Egyetem zenészprofesszora igyekszik bemutatni a 18. századi női szerepet – sok kordokumentummal és gondolatkísérlettel. A kötetből megismerhetjük a puritán lutheránus elvek szerint szerveződő családokat, betekintést kapunk a korszak etikájába, megtudjuk, mi volt az az ars moriendi (a meghalás művészete), de a szerző elviszi olvasóját a korabeli lagzikba is, ahol a násznagyok pajzán, sikamlós rigmusokkal szórakoztatják a nagyérdeműt. Yearsley három évszázad távlatából próbálja végiggondolni, milyen sorsa lehetett volna Anna Magdalenának sikeres énekesnőként egy másik korban, de arra is fény derül, milyen mostoha sors jutott akkoriban a pártában maradt lányoknak és az özvegyasszonyoknak – miként Anna Magdalenának is férje halála után.
A számos kép és kottapélda gazdagon illusztrálja a leírtakat. A zenészprofesszor egyszerre írt tudományos művet annak minden elvárásával együtt, valamint a közönség számára szóló szórakoztató olvasmányt egy nőről, akinek az életét bár számos regényből, színdarabból ismerhetjük már, itt a világ egyik legnagyobb zeneszerzőjének egyenlő partnereként találkozhatunk vele.