Jaroslav Hašek ifjú éveiben rengeteget csavargott és kalandozott szerte a Monarchiában – megfordult többek közt Szlovákiában, Galíciában, Magyarországon, Erdélyben és Ausztriában is. Ezek az utak gazdag irodalmi alapanyaggal látták el a pályakezdő írót. A kötetünkben összegyűjtött írások, melyek most először olvashatók magyar fordításban, rendhagyó és szórakoztató utazásra invitálják az olvasót a békebeli k. und k. világ letűnt tájaira. Az átélt vagy mások szájából hallott – gyakran persze alaposan kiszínezett – kalandok mellett Hašek bemutatja a bejárt vidékek sajátosságait, görbe tükröt tartva a megismert nemzetek, népcsoportok különös vagy épp jellegzetes szokásainak, viselkedésének. Bennünket, magyarokat sem kímél: hol kacagtatóan vitriolos, hol komolyabb novellákban tűzi tollhegyre valaha élt honfitársaink viselt dolgait. És a hamisítatlanul hašeki, fanyar és szatirikus alaphang mellett itt-ott megszólal a szerző egy másik, alig ismert hangja is: az egyéni és közösségi drámára egyaránt fogékony, a nehéz sorsokat megrendítő líraisággal ábrázoló remekíróé. Jaroslav Hašek (1883–1923) prágai születésű cseh író, újságíró és humorista. Főként rövid elbeszéléseket, tárcákat, humoreszkeket írt, amelyek jellegzetesen bohém, szatirikus és tekintélytagadó látásmódját tükrözik. Életútját elhatalmasodó szívbetegsége és korai halála törte derékba; fő műve, az első világháborús katonai élményeiből táplálkozó Švejk, a derék katona poszthumusz látott napvilágot. "A megvadult sárga bika játékosan Zsigmond úr kabátja és mellénye alá fúrta a szarvát, s már vitte is őt a városon át, miközben az ünnepi szónok teljesen összezavarodva kiáltozta: „Talpra magyar!” A bika pedig mintha megértette volna, felugrott, felágaskodott, és az álmodozó községi írnok már repült is, fel, az ég felé. Szerencsére nem túl magasra, csak a szomszédos Kápolnafalva egyik házának a tetejére, annak is a nyergébe, a kémény mögé, mintha lovon ülne. Még látta, ahogy az utcán három marhapásztor nyargalt hurkos kötelekkel, hogy a bikát elfogják, aztán hirtelen elájult, s átfordulva a másik oldalra lecsúszott a zsúptetőről egy udvarban álló szekérre. Miután magához tért, lassan rájött, hogy egy szobában fekszik, nedves ágylepedőbe csavarva."