„Nem mintha Helgával odalettünk volna a nácikért. Azt sem mondhatom, hogy gyűlöltük őket. Nagy, lelkes részét alkották a közönségünknek, fontos emberek voltak a társadalomban, ahol éltünk. Emberek voltak. Csak visszatekintve tudok úgy gondolni rájuk, mintha nyálkás nyomot hagynának maguk után."
Howard Campbell, Jr. náci háborús bűnösként várja tárgyalását egy izraeli börtönben. De vajon tényleg bűnös? Vagy igazából második világháborús amerikai kém, aki csak álcázta magát náci propagandistának? Az akasztófahumorral átszőtt briliáns regényben Vonnegut a feketét és fehéret a szürke egy egészen hátborzongató árnyalatába forgatja...
A regény elején Vonnegut azt írja: „Ez az egyetlen történetem, amelynek tisztában vagyok a mondanivalójával." Mi, olvasók viszont törhetjük a fejünket, hogy mi az, már azon túl, hogy „azok vagyunk, aminek kiadjuk magunkat, így hát vigyáznunk kell, minek adjuk ki magunkat". De így van ez jól: törjük a fejünket! És gondolkodjunk az íróval együtt azon, hogyan is volt lehetséges a nácizmus... vagy épp bármilyen totalitárius, tömeggyilkos rendszer.
KURT VONNEGUT (1922–2007) amerikai regényíró és esszéista, a 20. század egyik legnagyobb hatású alkotója, az amerikai irodalom kultikus figurája. Műveivel az ötvenes években mutatkozott be, de az igazi áttörést Az ötös számú vágóhíd (1969) hozta meg számára, sikere azóta is töretlen. Kimeríthetetlen fantáziáján, őrült ötletein, társadalomkritikáján, kíméletlen őszinteségén és szarkasztikus – vagy fekete – humorán generációk nőttek fel.