Hogy Az Úr hangja a sci-fi irodalom egyik klasszikusa, azzal nem sokat mondanánk. A nagy klasszikusok közül is kiemelkedő gondolati gazdagságú regény, amely az egyik legnagyobb kérdést, az idegen civilizációkkal való kapcsolatteremtés lehetőségét… vagy lehetetlenségét vizsgálja. Azt, hogy vajon egyedül vagyunk-e a néma univerzumban, s ha mégsem, akkor mit tennénk… na nem az UFÓ-kkal, hanem egy rejtélyes, de mindenképpen értelmes üzenettel, amely egyszer csak elérkezik hozzánk a világűr mélyéről.
Az üzenet egy neutrínósugárzás, amelyről a tudósok viszonylag gyorsan felfedezik, hogy különféle módokon felhasználható, talán még katonai célokra is. De hogy ki küldte, és milyen céllal, az olyan rejtély, melynek megoldására számos tudományterület legjobb szakértői dolgoznak ki észszerű vagy épp észbontó hipotéziseket… S mindezt egy olyan zseniális elbeszélő meséli el, akinek személyisége – önmaga számára is – különös rejtély: miközben az idegen civilizáció (vagy a Teremtő?) üzenetét kutatja, egyúttal saját érzelmeiben is próbál rendet tenni.
Lem 1968-ban írt műve ma is magával ragadó intellektuális kaland, egyszerre tudományos, filozófiai és pszichológiai regény; s félig elfeledett klasszikusból most új életre kelt Pálfi György azonos című, a regény által ihletett filmjének köszönhetően is.
Stanisław Lem (1921–2006) a huszadik század egyik legsikeresebb, legolvasottabb sci-fi-írója; nemcsak fantaszta, hanem nagy gondolkodó is, aki az elsők között írt tudományos alapossággal és filozófiai mélységgel a mesterséges intelligencia, a génmanipuláció vagy éppen az internet veszélyeiről. Művei több mint negyven nyelven jelentek meg.
1973-ban elnyerte az Amerikai Science Fiction és Fantasy Írók Szövetségének (SFWA) tiszteletbeli tagságát, de azt később – az amerikai sci-fi igénytelenségére tett kritikus megjegyzései miatt – visszavonták.
