Annie egyszer csak rájön, hogy boldogtalan. Mint annyian mások is, amikor azt érzik, hogy megrekedtek egy kapcsolatban, amiben épp csak némi gyenge vonzalmat tudnak összekaparni magukban a párjuk iránt – héba-hóba. Annie párjában, Duncanben ugyanakkor olthatatlan szenvedély él egy rockzenész iránt – aki ráadásul már nem is rockzenész, mert 1986 óta egyetlen dala sem jelent meg. Még csak azt sem lehet tudni, hogy hol lakik és mit csinál azóta.
Aztán egyszer csak mégis megjelenik egy új Tucker Crowe-album, pontosabban a legendás Juliet első, hangszerelés nélküli változata: a dalok a maguk csupasz egyszerűségében. Duncan zseniálisnak tartja őket, Annie pedig unalmasnak – és ahogy az lenni szokott, egy ilyen apró nézeteltérés végül mindent fenekestül felforgat az életükben… Sőt, Tucker Crowe életében is.
A kilencvenes évek közepe óta, amikor megjelent a Pop, csajok, satöbbi, Nick Hornby a világ egyik legolvasottabb szerzője: párkapcsolatokról, nagy szerelmekről és nagy szakításokról, az összetört szív fájdalmáról, a popzenéről (ami leggyakrabban épp ezekről a fájdalmakról és örömökről szól) kevesen tudnak olyan édesbús történeteket írni, és biztosan senki sem Nick Hornby utánozhatatlan humorával.
Nemcsak az olvasók, hanem a filmesek számára is ellenállhatatlanok Hornby könyvei: a Pop, csajok, satöbbi, az Egy fiúról és a Hosszú út lefelé után elkészült A Meztelen Juliet filmváltozata is, Jesse Peretz rendezésében.
