Az autonómia fogalma és gyakorlati megvalósíthatósága - annak ellenére, hogy mind a mai napig nem született egységes definíciója - a nemzetállami modellt felfedező 19. század óta lázban tartja az elméletírókat és az aktív politikusokat egyaránt. Egyik alapvető formája a személyi elvű kisebbségi autonómia. Nem véletlen, hogy a számos rossz történelmi tapasztalattal terhelt, a területi differenciálódás minden formáját elutasító Kelet-Közép-Európában éppen ez terjedt el. Hogy mit is jelent ez valójában? A kisebbségi önkormányzatiságot, melynek különböző változatai valósultak meg a rendszerváltás utáni időszakban. Magyarország, valamint Észtország, Horvátország, Szerbia és Szlovénia példáján megismerhetik az olvasók, hogyan befolyásolja a kisebbségek életét ez az önkormányzatiság, és hogyan, milyen elvek mentén hozzák létre az egyes országokban. Áttekintjük ezt az utat a törvényhozástól, a szavazófülkén keresztül a működésig, nem megkerülve a kényes kérdéseket sem, amilyen például a magyar köznyelvben etnobiznisznek nevezett jelenség. Dobos Balázs (Budapest, 1980). Történész és politológus diplomáját az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, politikatudományi PhD-ját pedig a Budapesti Corvinus Egyetemen szerezte 2010-ben. 2007-től tudományos segédmunkatárs, 2019 óta főmunkatárs a Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézetében. Kisebbségpolitikai tárgyú kurzusokat tartott a BCE mellett az ELTE Társadalomtudományi Karán, Pedagógiai és Pszichológiai Karán, valamint az Eszterházy Károly Egyetemen. Előző kötete: A kisebbség joga (Budapest, Argumentum, 2011.).