A vaskos humoráról ismert bohém, Jaroslav Haąek nagy betegen sem cáfol hírnevére. 1922-ben Lipnicébe vonul vissza, hogy befejezze a (C)vejket. Az egykori lelkes turista már a kocsmáig is alig-alig jut el megdagadt lábain, de legnagyobb szenvedélyének még előszeretettel hódol: hecceivel és sikamlós versikékkel sorra botránkoztatja meg szomszédait, szibériai feleségét vagy épp a plébánost. Éjszaka azonban, ahogy a kéményben felsüvít a hegyi szél, kötekedő kedélye elillan, és egy sápadt férfi néz szembe a megelevenedő sötétséggel. Irena Dousková tíz évig gyűjtötte az anyagot regényéhez, hogy megírja a cseh próza legeredetibb alkotójának utolsó hónapjait. Párbeszédeiben, elbeszélőkedvében sziporkázva idézi meg a ąvejki groteszket.