Lee Child: Múlt idő

A tízes szoba foglalt... Jack Reacher, az egykori katonai rendőr szokásához híven újfent stoppol. Hosszú útra készül: Maine-ből Kaliforniába igyekszik. De nem jut messzire. Új-Anglia árnyas erdői mellett járva ugyanis felfigyel egy helységnévtáblára. Korábban még sohasem járt a településen, a hely mégis a múltja szerves részét képezi: itt született ugyanis az édesapja. Egy nap ide vagy oda mit sem számít neki, ezért úgy dönt, tesz egy kis kitérőt, és a származása nyomába ered. Ugyanebben a pillanatban, Reachertől nem is olyan messzire, lerobban egy autó. Két fiatal kanadai ül benne. New Yorkba tartanak, hogy túladjanak valamin, és a bevételből új életet kezdjenek. Egy lerobbant kocsival ez viszont kivitelezhetetlennek tűnik. Úgy határoznak, kivesznek egy szobát a közeli, a fák sűrűjében megbúvó motelben, amíg meg nem oldják a technikai problémát. A szálló tulajdonosai nagyon kedvesek. Talán túlontúl is azok...  Reacher a nyomozása során megdöbbentő felfedezést tesz, a két fiatal pedig hamarosan egy mesterien szőtt hazugsághálóban találja magát, amelyből - olybá tűnik - nincs menekvés... A két, egymástól látszólag független cselekmény szálai végül összeérnek, és az is bebizonyosodik, hogy bármennyire nehéz és kegyetlen sokszor a jelen, a múlt még több feszültséggel teli... sőt egyenesen halálos is lehet.