Ez a könyv fikció. Ezek a dolgok soha nem történtek meg. Ezek az emberek soha nem léteztek. Cleveland, 2003. A regény elbeszélője a kollégiumi diákok tipikus sodródó életét éli, ám találkozása Emilyvel mindent megváltoztat. Szerelmük mély, életre szóló kötelék. Amikor majdnem elveszíti a lányt, olyan döntést hoz, amely kitörölhetetlen nyomot hagy mindkettejük sorsán: beáll a hadseregbe. A következmények megrázóak. Szanitécként Irakba vezénylik, az ottani körülmények pedig sokkolják. Katonatársaival szipuznak, marokszám nyelik a fájdalomcsillapítókat, és pornót néznek. Sokan közülük elesnek a harcokban. Amikor végül hazatér, a poszttraumás stressz szindróma uralja az elméjét és az életét. Ráadásul az amerikai Középnyugaton ekkor söpör végig az ópiátok új generációja, és ebből már Emily sem tudja kivonni magát - mindketten heroinfüggők lesznek. Ahogy anyagi hátterük gyengül, az elvonási tünetek erősödnek - az egyetlen lehetséges kiútnak a bankrablás tűnik. A pokol újabb, ismeretlen körei tárulnak fel előttük, és messze még az út vége... Nico Walker a jelenkori irodalom egyik legtitokzatosabb és legellentmondásosabb figurája. Még a születési éve sem tisztázott: valamikor 1984-85 körül látta meg a napvilágot. 2005-ben és 2006-ban Irakban szolgált, ahol több mint kétszáz bevetésen vett részt, és bátorságáért hét medállal tüntették ki. Hazatérvén nem volt képes visszailleszkedni a társadalomba, poszttraumás stressz szindrómája is legyőzhetetlennek bizonyult, végül heroinfüggő lett. 2010 decembere és 2011 áprilisa között tíz bankot rabolt ki, mielőtt elfogták. A bíróságon bűnösnek vallotta magát. Tizenegy év letöltendő börtönbüntetésre ítélték. A rácsok mögött, a BuzzFeeden keresztül ismerkedett meg leendő kiadójával. Négy éven keresztül dolgozott első, önéletrajzi regényén, a Kopaszon, amely 2018-ban debütált az Egyesült Államokban, 2019-ben a PEN/HEMINGWAY Díj döntőse lett, a New Yorker, az Entertainment Weekly és a Vogue pedig az év egyik legjobb regényének titulálta.
