1971-ben vehették először kézbe ezt a könyvet az olvasók. Akkori és mai kamaszok is egymás kezéből kapkodják ki, és a pad alatt olvassák. Semmit nem változott. Fésületlen szereplői fésületlen mondatokban beszélnek, görbén néznek a felnőttekre és egymásra, élesen látnak, és élesen fogalmaznak. Kínos helyzetekbe keverednek, játsszák a felnőttet, zavarukban vörösödnek, nyerítve röhögnek. Az olvasó pedig magára ismer, és választhat: vörösödik vagy nyerít.
G. Szabó Judit nyelve és humora senki máséval nem téveszthető össze az ifjúsági irodalomban. Könyveinek alakjai, Anikó, Judit vagy Ági az életmű lezárultával is frissen, elevenen élnek az olvasók emlékezetében. "A legtöbb gyereket legalább a mamája szereti. A ronda Bakó Ágit például szereti a mamája. >>Te vagy az én egyetlen boldogságom!
