Szakralitás és kommunikáció, két olyan terület és fogalom, amelyek önmagukban is összefoglaló jellegűek, és általános, sőt teljességigénnyel akarják megfogalmazni az emberi létezés megnyilatkozásait. A szakralitás a vallás(ok) alapja, ami a természetfeletti, az isteni nézőpontból fogja át az élet teljességét; a kommunikáció pedig minden olyan tudatos vagy akár nem szándékos cselekvést jelent, ami az információ átadásával, cseréjével kapcsolatos.

Mégsem megragadhatatlanul tág ennek a két fogalomnak a tematikai és diszciplináris társítása, hiszen a (szakrális) élet és a (humán) tudomány szervezésének hierarchiájában a legfontosabbak közül kerülnek előtérbe, mint e tanulmánykötetben is: a művészet, benne a film, az irodalom, a fotóművészet; a közösségi hitélet, benne a gyógyítás, a zarándoklat és a pasztoráció különböző hagyományos és korunk kihívásaihoz igazodó formái.

A könyv egy sorozat harmadik, záró darabja, és kapcsolódik a KRE BTK tudományos munkacsoportjához, annak konferenciáihoz. A könyvben szereplő tizenkét tanulmány mindegyike saját kutatásra, háttérmunkára épül.

A szerzők a választott témájukat alaposan körüljárták, egyik sem korlátozódik a konferencián tartott előadás írott megszerkesztésére. Az egyes írások a közreadott változatnál is több háttérismeretet jeleznek, mert szinte mindegyik egy adott kutatási témának a folytatása vagy korábban feldolgozott hasonló témának a párja. Igényes, szakmailag megalapozott, tartalmilag változatos tanulmánykötetet vehet a kezébe az olvasó, és haszonnal forgathatja tudományos műként, oktatási segédanyagként és ismeretterjesztő műként egyaránt. (Deák-Sárosi László)