Működésének három évtizede alatt Magyarország Alkotmánybírósága számos, a hazai nemzetiségeket érintő ügyet tárgyalt. Foglalkozott a kisebbségek fogalmával (milyen feltételek mellett lehet bizonyos társadalmi csoportokat kisebbségnek tekinteni), a kisebbségi hovatartozással (ki gyakorolhatja a kisebbségi jogokat), egyes konkrét kisebbségi jogokkal (parlamenti és önkormányzati képviselet, a kisebbségi önkormányzatok jogállása, nyelvhasználat), valamint a szűk értelemben nem kisebbségi jognak tekinthető, de a gyakorlatban elsősorban a kisebbségeket sújtó, szociális problémákat is felvető diszkriminációtilalmi kérdésekkel.

A szerző a kapcsolódó ügyek mélyreható elemzése alapján úgy látja, az Alkotmánybíróság nem védi hatékonyan a mindenkori alkotmányban szavatolt kisebbségi jogokat: általános kisebbségvédelmi attitűdjét túlzott bírói önmegtartóztatás jellemzi, a konkrét ügyekben pedig legtöbbször elkerüli az érdemi vizsgálatot. Továbbra is megoldandó feladat a kisebbségekre és a kisebbségi hovatartozásra vonatkozó konceptuális kérdések tisztázása, a kisebbségi jogok alkotmányos minimumstandardjainak kidolgozása, az egyenlőség elvének a nemzeti és etnikai hovatartozás lencséjén keresztül történő értelmezése, valamint a nemzetközi kisebbségvédelem tapasztalatainak hathatósabb beépítése.

A szerző a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetközi Jogi Tanszékének docense, nemzetközi jogász, jogtörténész. PhD-fokozatát 2016-ban szerezte a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Doktori Iskolájában. Kutatási és oktatási tevékenységének középpontjában a kisebbségvédelem, a nyelvi jogok, a nyelvpolitika és az emberi jogok nemzetközi védelme áll. E témákban több mint 60 publikációt írt, és 50 tudományos előadást tartott Európában, Kanadában és az USA-ban, magyar és angol nyelven.