Emléklapjaim első kötetét ezzel a mondattal fejezetem be: Húsz éves életem két nagy álma; az egyetem és Budapest, legyetek üdvözölve. Ez a kötet a következő húsz évről szól; az egyetemi évekről és életkezdésem küzdelmes történetéről.
Szó szerint a tehén fara mellől kerültem az ELTE Bölcsészettudományi Karára, egy alig ismert nagyvárosi kultúrába. Aztán ifjú házasként friss diplomával a tarisznyámban Szabolcs-Szatmárba keveredtünk, az országnak ezzel a sok bajjal küszködő varázslatos vidékére. Előbb Fehérgyarmaton, majd Nyíregyházán éltünk s dolgoztunk összesen tizenhat éven át. Itt születtek a gyerekeink, itt váltam felnőtté, itt tapasztaltam meg a magyar társadalom összetett valóságát, a hatalom természetét, az emberek végtelen igyekezetét és eredendő jóságát. Ma is görcsbe rándul a gyomrom, ha valaki bunkó módra sötét Szabolcsot emleget.

SZABÓ MÁRTON (Novaj, 1942) filozófus, politológus, társadalomtudós. A filozófiai tudományok kandidátusa, a politikatudomány akadémiai doktora, a Miskolci Egyetem és az ELKH Társadalomtudományi Kutatóközpont professzor emeritusza. Tanított a Nyíregyházi Főiskolán, a Miskolci Egyetemen, a Budapesti Corvinus Egyetemen, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen, a Kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen, és tanít az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi, valamint Társadalomtudományi Karán. Több tudományos testület és bizottság, hazai és nemzetközi tudományos folyóirat szerkesztőségének tagja. Iskolateremtő tudós egyéniség. Publikált másfélszáz tanulmányt és tizenhárom könyvet. Munkásságáról - a bő félezer hivatkozáson túl -mintegy negyven önálló írás, egy monográfia és egy tanulmánykötet jelent meg. Tudományos és tudományszervező tevékenységét a szakma Bibó István-díjjal és Kolnai Aurél-díjjal ismerte el.