Varga Zsuzsanna kötetének újdonságát az adja, hogy a magyarországi kollektivizálás (1949-1961) történeti elemzése során az ismétlődő erőszakos hatalmi beavatkozások és az általuk kiváltott társadalmi válaszreakciók kölcsönhatásaira koncentrál. Mindhárom kolhozosítási kampányt áttekinti, egymásra hatásukban, a folytonosság és megszakítottság szempontjából vizsgálva őket. Így érthető meg, hogy miért és miként változtak az állami erőszak-alkalmazás eszközei, s erre reagálva hogyan formálódtak a paraszti társadalom különböző rétegeinek túlélési és alkalmazkodási mechanizmusai.
A szerző nem zárja le elemzését 1961-ben. Érvelése szerint a parasztság és a hatalom közötti érdekérvényesítési küzdelem tovább folytatódott a téeszeken belül. Az egyének, családok és kis közösségek megküzdési stratégiáinak sokféle mintázatát rekonstruálja az áldozatiság és cselekvőség közötti széles skálán, kulcsot adva ezzel az átalakuló falusi életvilágok sokszínűségének megértéséhez. Varga Zsuzsanna könyve összeállításával nem pusztán kutatási eredményei összefoglalására törekedett. Fontos célja a generációk közötti párbeszéd ösztönzése is. Hangsúlyozza, hogy a 20. században felhalmozódott konfliktuskezelési és problémamegoldási stratégiáknak, s a belőlük levonható tanulságoknak érvényes üzenete van a 21. században is!
