A Magyarországon is megjelenő globalizációkritikus mozgalom új lendülettel, addig nem ismert értelmezési keretekkel és tiltakozási formákkal gazdagította a hazai alternatív-zöld mozgalmiságot az ezredfordulótól kezdve. A fősodrú hazai nyilvánosságban a pejoratív „antiglobalizációs” jelzővel illetett nemzetközi tüntetések bemutatása többnyire a kirakatokat nem kímélő radikálisabb kemény mag vonulásaira korlátozódott. A globalizációkritikusok azonban egy jóval színesebb mozgalmat alkottak, céljuk a méltányos globális elosztás elérése volt a neoliberális nemzetközi rezsimekkel szemben, mint amilyen az IMF, a WTO és a Világbank volt. Mikecz Dániel globalizációkritikusokról írt könyve több éves kutatómunka eredménye. A szerző célja ugyanakkor nem pusztán a magyar globalizációkritikus mozgalom történetének elmesélése, hanem a mozgalomkutatás tudományos eszközeivel annak megértése, hogy miben jelentett mást a globalizációkritika a hazai zöld, alternatív mozgalom korábbi szakaszaihoz képest. A könyv így bemutatja, hogy a magyar politikai rendszer és a hazai politikai kultúra kontextusa hogyan hatott a mozgalom lehetőségeire. Elemzi továbbá azokat a mozgalmi innovációkat, amelyek újdonságként hatottak a 2000- es években és a globalizációkritikus mozgalom megkülönböztető jegyeivé váltak. Megtudhatjuk továbbá, hogy milyen ellentétek alakultak ki a mozgalmon belül, mi vezetett intézményesedéséhez és végül a belőle kinőtt párt, a Lehet Más a Politika megalakulásához. Olyan tiltakozó eseményeket vizsgál meg a szerző, mint az iraki invázió elleni tüntetés 2003-ban, a Zengő csúcsára tervezett lokátor elleni tiltakozások 2004-ben, a házfoglalások Budapesten 2004-ben és 2005-ben, valamint az első kerékpáros felvonulások. Az empirikus eredmények mellett a szakirodalom alapos feldolgozása miatt a könyv nem csak a zöld, alternatív kezdeményezésekkel, de a társadalmi mozgalmakkal, tüntetésekkel általánosságban foglalkozó kutatók, egyetemi hallgatók és érdeklődők számára is hasznos olvasmány.