William Butler Yeats a XX. század egyik legnagyobb, korszakos költője, ez közismert. Azt azonban már kevesebben tudják, hogy ez a mitologikus, szimbólumokkal és népköltészeti motívumokkal dolgozó Nobel-díjas író egyúttal igen jelentős drámaíró is. A kötetben található tizenegy színjáték között van mitológiai és modern témájú is; van köztük megszokott formájú, van, amelyik a klasszikus japán színházi formákat dolgozza át, van köztük tragédia és van komédia, van verses és van prózai formájú.
A Mesterházi Márton szerkesztő a kötethez írott utószavában Yeatsnek a Nobel-díj átvételekor elhangzott beszédéből joggal idézi az alábbi mondatot: „Ha csak lírai költő lettem volna, ha az ír színház révén nem válok egy tömegmozgalom képviselőjévé, kötve hiszem, hogy az angol bizottságok fölveszik nevemet arra a listára, amelyről a Svéd Akadémia a díj elnyerőjét kiválasztja.”
A fordítók – Ferencz Győző, G. István László, Gergely Ágnes, László Noémi, Lázár Júlia, Mesterházi Mónika, Szabó T. Anna – költőként is nevet szereztek maguknak, filológusként is a szakma jelesei.
WILLIAM BUTLER YEATS (Sadymount, 1865 – Roquebrune-Cap-Martin, 1939) ír költő, drámaíró, elbeszélő, irodalmi Nobel-díjas (1923), akit a 20. századi költészet legkiemelkedőbb alakjai között tartanak számon. Az egyik legintellektuálisabb, hatalmas spekulatív szimbólumrendszerrel dolgozó író. Drámái és színpadi munkái talán még költészeténél is nagyobb kísérletező, újító erőről tesznek tanúbizonyságot, és többek között a japán nó színjátszás és a görög tragédia hagyományaiból táplálkoznak.