1988-ban egy tavaszi vasárnapon megtámadnak egy nőt az észak-dakotai rezervátumban. A bűncselekmény részletei lassacskán kerülnek napvilágra, mert a sokkos állapotban lévő Geraldine Coutts nem szívesen éli újra és meséli el a történteket, sem a rendőrségnek, sem a férjének, Bazilnek, sem tizenhárom éves fiának, Joe-nak. Joe élete egyetlen nap leforgása alatt gyökeres fordulatot vesz. A fiú próbál vigaszt nyújtani anyjának, de az nem hajlandó felkelni, és egyre mélyebbre csúszik a magány szakadékában. A hirtelen magára maradt Joe idő előtt, teljesen felkészületlenül csöppen bele a felnőttek világba. Míg apja, aki törzsi bíró, a legtöbbet igyekszik kicsikarni az igazságszolgáltatásból egy olyan helyzetben, amely dacol az erőfeszítéseivel, Joe fittyet hány a hivatalos nyomozásra, és hű barátaival, Cappyvel, Zackkel és Angusszal maga próbálja megkeresni a válaszokat. Küldetésük során eljutnak a Körkunyhóhoz, az odzsibua indiánok szent helyéhez. És ez még csak a kezdet. A feltűnő kendőzetlenséggel megírt A körkunyhó, amely egy olyan modern közösség életének rideg valóságát mutatja be, ahol az odzsibuák és a fehérek kapcsolata nem kifejezetten felhőtlen, zseniális, egyben szórakoztató regény, igazi szépirodalmi remekmű. Louise Erdrich tragédiája, amelyben egyszerre jelenik meg a komikum és az igazán emberi karakterek életét nagyban meghatározó hiedelemvilág, mese az igazságtalanságról, amely, sajnos, hiteles képet ad arról, mi is folyik manapság a világban.
