Sose maradtam nyugton, mindig mozogtam, mindössze ennyit csináltam. Mindig vagy arra vártam, hogy eljussak valahová, vagy arra, hogy visszatérjek. Vagy hogy megszökjem. Folyton be- és kipakolom a lábamnál lévő bőröndöt. Táskámat az ölemben tartom, van benne egy kis pénz meg olvasnivaló. Létezik olyan hely, amelyen nem csak áthaladunk? Eltévedve, elveszetten, tanácstalanul, üresjáratban, tévúton, sodródva, összezavarodva, összekuszálva, elszakadva, körbeforogva. Kötődöm ezekhez a kifejezésekhez. Ezek a szavak jelentik a lakhelyemet, ahol megvethetem a lábam.

A Mélyföld és A bajtolmács szerzőjének új könyve egy meg nem nevezett negyvenes nő portréja, aki megkérdőjelezi helyét a világban, ingadozik mozdulatlanság és mozgás, kötődés és a hosszú távú kapcsolatok elutasítása között. Magányosan jár-kel egy gyönyörű, meg nem nevezett olasz városban, és életútja felén ráébred, hogy eltévedt.
Városának járdáin sétál, áthalad hídjain, megfordul üzleteiben, uszodáiban és kávézóiban. Lassít léptein, hogy egy veszekedő párt figyeljen, hogy megszemléljen egy öregasszonyt egy orvosi váróban, megáll, hogy megigya kávéját egy árnyas téren. Néha meglátogatja gyászoló anyját, aki saját magányába zárkózik, néha a vasútállomáson a vonatok rövid időre jókedvre derítik.
De egy év leforgása alatt, ahogy az évszakok váltják egymást, minden átalakul. Egy nap a tengerparton, egyszerre lehengerelve és új erőre kapva az életteli látványtól, nézőpontja örökre megváltozik.
Az Amerre járok tömör, átgondolt próza. Intelligenciája és érzékenysége, a határok áttörésének peremén való egyensúlyozás, valamint a kívülhelyezkedés költészete Rachel Cusk és Sigrid Nunez műveivel rokonítja.

Jhumpa Lahiri (1967) Pulitzer-díjas és Booker-rövidlistás szerző. Jelenleg Olaszországban él. Ő Domenico Starnone Hurok című regényének angol fordítója. Az Amerre járok kivételes módon olasz nyelven született, majd maga a szerző fordította angolra. Magyarul ez a negyedik könyve.