A 31 éves Annie McDee-nek nemrég bomlott fel egy hosszú párkapcsolata. A lány rosszkedvű, a munkájában se leli örömét. Épp egy lepukkant régiségboltban keresgél születésnapi ajándékot arra érdemtelen új szeretőjének, amikor a limlomok közt észrevesz egy elkoszolódott festményt. Csekélyke spórolt pénzéből megveszi, aztán sietve finom, szülinapi vacsorát főz – csakhogy az ünnepelt nem jön el. A festmény tehát Annie-é lesz, s ő hamarosan gyanakodni kezd, hogy talán jóval értékesebb, mint hitte. Akaratán kívül ugyanis egyszeribe a legkülönfélébb alakok – száműzött orosz oligarcha, kapzsi emírfeleség, gátlástalan műkereskedő – lihegnek a sarkában, akik bármire képesek lennének, csak hogy megkaparintsák az „ócska limlomot”. S miközben Annie megpróbálja kideríteni, ki festhette a képet, az európai történelem sötét titkaival szembesül – de feltárul előtte egy új szerelem lehetősége is.
„Ezt a könyvet olvasni olyan, mintha megrohamoznánk egy csúcskategóriás cukrászdát: ámulunk-bámulunk, és azt kívánjuk, soha ne érjen véget ez a felséges ízorgia.” Elizabeth Gilbert, az Ízek, imák, szerelmek szerzője
„Ha egy péntek este meg találnék halni az én kis stúdiólakásomban, észre sem vennék, amíg a munkaadóm nem akarna asztalt foglaltatni magának egy étteremben vagy elhozatni a cuccait a tisztítóból. Devonban, ha bementem a kocsmába, ismertem a helybeliek felét. Itt azokat sem ismerem, akikkel egy házban lakom. Hogy mondjam el a régi barátnőimnek az igazat? Mások szemében pompásnak tűnhet az életem: érdekesnek, izgalmasnak és gondtalannak. Csak az a baj, hogy én történetesen nem így akarok élni. Nem ezt terveztem, csak valahogy zavarossá vált a forgatókönyv. Mert úgy volna rendjén, hogy én, Annie egy Tavistock melletti kis faluban éldegélek életem szerelmével, és a céget vezetem, amit együtt hoztunk létre. De valamiért a film felénél kidobtak a saját történetemből, és valaki más életébe csöppentem, ahol egy másodpercig sem akarok maradni.”