Jorge Semprún, a politikai fogoly száztizenkilenc emberrel, emlékeivel és halálfélelmével összezárva négy napig zötykölődik egy tehervagonba zárva a buchenwaldi koncentrációs tábor felé. A nagy utazás ennek a négy napnak a története.
Jorge Semprún, az író tizenhat évet várt, hogy az idő megérlelje benne mindazt, amit ezekről a napokról el akar és el tud mondani. Türelmesen, fegyelmezetten várt, hogy emlékei és gondolatai tiszta, hajlékony és szigorú rendbe rendeződjenek.
A mű első ízben 1964-ben jelent meg magyarul. Legújabb kiadásának érdekessége, hogy tartalmazza a fordító, Réz Pál Egy regényről – fordítás közben című esszéjét a műről.
Jorge Semprún (1923–2011) spanyol születésű, francia nyelven alkotó író, politikus. Családja a spanyol polgárháború elől Franciaországba emigrált. Semprún filozófiát és irodalmat tanult a Sorbonne-on. 1942-ben belépett a Spanyol Kommunista Pártba. A megszállás idején részt vett az ellenállási mozgalomban. A Gestapo 1943-ban letartóztatta. A buchenwaldi koncentrációs táborba került, melynek másfél évig volt foglya. Ezekből az élményekből született világhírű regénye, A nagy utazás (1963). A felszabadulás után visszatért Párizsba, a Franco-rendszer bukásáig ott élt, ott is halt meg.
„Regény, elbeszélés, emlékezés, késői napló? Mindegy. A jelen, múlt, jövő képeiből álomszerű valósággá ötvözött cselekmény viharszerűen kíséri a lassan döcögő, meg-megálló, de kérlelhetetlenül Buchenwald felé haladó vonatot, amelyben irreálissá vált emberi sorsok várják ennek az irreális utazásnak a végét egy irreálissá vált Európa szívében – igen, mintha csak lázálom lenne az egész, amelyből egyszer felébred a szerencsétlen beteg, de ott, a vonaton, és később, tizenhat év múlva, a könyvben felcsattan az író hangja: dehogyis álom ez, emberek, ez a náci embertelenség valósága, a vadság pokla, nem szörnyülködni kell rajta, hanem szembeszállni vele!”
Réz Pál