Az alma nem esik messze a fájától – tartja a mondás –, de mi van akkor, ha ez mégsem igaz? Andrew Solomon egy évtizeden keresztül írta korszakalkotó művét, amely olyan szülőkről és gyermekeikről szól, akik különböznek az átlagtól. A több mint háromszáz meginterjúvolt család között akad, amelyik a siketséggel, más a Down-szindróma vagy az autizmus kihívásaival szembesül; de csodagyerek is felbukkan a könyv szereplői között, ahogyan olyan is, aki erőszakban fogant, vagy idővel ráébredt, hogy nem a biológiai neméhez tartozik. Ezek a tulajdonságok és körülmények látszólag elválasztják egymástól az alanyokat, a családok azonban számos közös tapasztalaton osztoznak – ugyanabban az örömben és bánatban, a kirekesztettség érzésében. A szülők számára minden esetben megválaszolandó kérdés, hogy képesek-e elfogadni a gyermeküket, és ha ez megtörtént, hogyan segíthetik őt a fejlődésben, a kiteljesedésben, abban, hogy boldog felnőtt váljon belőlük. Ám ennek ellenkezőjére is akad példa: olyan szülő-gyermek kapcsolatra, amelyben válaszként végül az elutasítás születik meg. Az Alma a fájától őszinte, felkavaró könyv, amely a tradicionális értelemben vett család fogalmát gondolja újra, miközben nem hallgatja el a különbözőség árnyoldalait sem. Az utóbbiak ellenére mégis minden egyes sorából sugárzik az elköteleződés, a tolerancia, az elfogadás és a szeretet.