Itt az idő, hogy mindaz, amire korábban hangtompítót szereltünk, végre felébressze az alvókat. Dékány Dávid első kötetének versei egy felnőtt elkövető higgadtságával vallanak a kamaszkor őrületéről. A levetkőzhetetlen mániák és szorongások meghittségéről, a házi kedvencként dédelgetett, pusztító indulatokról és persze a szerelemről is, ami néha épp a legbarátságtalanabb díszletek között rak fészket magának. Aki a Darwin Motel elsötétített szobáiban száll meg, tudja, hogy a recepciós nem tesz fel fölösleges kérdéseket a csomagtartó tartalmáról és arról, kinek a vére száradt az ágyneműre a vendégek távozása után. Ezek a versek nem udvariasak és nem jól neveltek. De bennük van egy rosszul végződő road movie minden romantikája. Dékány Dávid 1988-ban született Szegeden, verseket 2010 óta ír. Egy irodalmi körnek sem tagja, nem szerkeszt, nem fordít, egyetemre nem járt. Tengerparton temessék majd el – ha mégis úgy alakul, jobb lenne ott feltámadni. A 2015-ös Dunajcsik Mátyás Lehetőség díjazottja.
