A fiú, aki az ötven-hatvan mérföldnyire fekvő lombard kisvárosból, Caravaggióból érkezett ide a metropolisba, úgy érezte, soha nem fogja kiismerni magát az utcák, terek, sikátorok szövevényes nagyvárosi rendjében. A Ticinese, ahová rokon jogán egy kétemeletes, szennyes bérkaszárnya egyik odvába került, félelemmel töltötte el, amikor felfedezőútjára elindult. Még nem hagyta maga mögött a tizenkét évet, amikor sorsa úgy hozta magával, hogy Michelangelo Merisi, néhai Firmo Fia négy vagy öt esztendőre, a szerződésben lefektetett oktatópénz ellenében, festőinasnak Simone Petrezano mester műhelyébe kerüljön. Egy héttel Ambrus püspök városünnepe előtt egy caravaggiói szekeresgazda hozta el hazulról, felpakolta a nagyobb útiládát, s elindult a környék urának, az őrgrófnak jóváhagyásával a néhány éve elhunyt uradalmi építőmesternek félárvája világit látni, a milánói rengetegbe.