A legtöbb, amit tehetünk a gyerekünkért, az az, hogy nem engedjük elveszíteni a tanulási képességeit! Ha hagyjuk, hogy vidáman, játékosan fedezze fel ő maga a világot, és ha kell, mutatunk neki olyan tanulási eszközöket és módszereket, amelyek az elménk működéséhez igazodnak, nem pedig az elméjét akarjuk rákényszeríteni értelmetlen szabályok alkalmazására. Ha ezt megtettük, elvégeztük a vállalt feladatunkat. A hatékony módszerek használata, vagyis a tanulás már a gyerek dolga!
Meggyőződésem, hogy az agyunk éppen ugyanolyan gyerekkorunkban, mint felnőttként. Szerkezetét, működési elvét tekintve nem – vagy nem túl sokat – változik, a legfőbb változás benne nem más, mint az, ahogyan használjuk. Amikor tréningeket tartok gyerekeknek, gyakran elmondom, hogy Albert Einstein vagy Szentgyörgyi Albert agya is ugyanolyan szerkezetű volt, mint bármelyikünké, a különbség „csak” annyi volt, ahogyan használták.
Az is meggyőződésem, hogy a hatékony tanulás alapösztönével születünk, aztán ahogyan magunkra szedünk – néha erőltetünk – módszereket, meggyőződéseket, sztereotípiákat, úgy változik az agyunk használati módja is, és néha valóságnak véljük azt, hogy „az én agyam már nem úgy működik, mint régen!” – holott az igazság az, hogy nem úgy használom, ahogy régen.
A gyerekeknek szóló Lépéselőny – Tanulj meg tanulni! című könyvet azért írtam, hogy segítsek élményt találni az elméjük kreatív világában, ez a könyv a szülőknek szól. Arról, hogy a gyerekünk után hogyan segítsük világra a sikeres felnőttet is.