Minden kezdet meghatározó, emblematikus erővel bír, legyen bár egy közösségévagy egy személyé; így van ez Árpád népének honfoglalásával is. A magyar őstörténet– a magyarok vándorlása és honfoglalása – iránti érdeklődés egyidős a magyartörténetírással: már az első fennmaradt krónikánk szerzőjét, Anonymust is ez izgattaa 12–13. század fordulóján. Bár a következő évszázadokban inkább a magyaroktestvérnépének tartott hunok legendás története és világhódító királyuk, Attilaszemélye került a magyar történeti tudat reflektorfényébe, Anonymus Gesta Hungarorumának18. századi felfedezése után – a soknemzetiségű Habsburg Birodalomkeretében lezajló magyar nemzeti ébredés jeleként – Álmos, Árpád és vezértársaikszerepe ismét felértékelődött Attilával és hunjaival szemben. Az általuk végbevitt9. századi Kárpát-medencei honalapítás pedig kitüntetett helyet kapott a közgondolkodásban.(…)A magyarok Kárpát-medencei beköltözése ma is – olykor komoly indulatokat kiváltó– vitatéma a tudományos és a közéleti diskurzusban egyaránt. Éppúgy, mintmár legalább bő másfél évszázada az. Az előrelépést azonban nem csupán az új tudományoseredmények és azok közismertté tétele jelentheti, hanem sokat segíthetannak az útnak a feltérképezése is, ahogyan idáig eljutottunk. Annak az áttekintése,hogy elődeink – különböző történelmi helyzetekben – hogyan gondolkodtak Árpádrólés honszerzőiről. Kötetünk éppen ebben kíván segítséget nyújtani.